Az állatorvosi szaknyelvben ileusnak nevezünk minden olyan állapotot, amikor a gyomor-béltartalom száj irányából a végbélnyílás irányába történő tovahaladása valamilyen okból gátolt.

Ennek lehet funkcionális oka, amikor maga a perisztaltika (a belek tartalmat továbbító mozgása) renyhe fájdalom, toxinok vagy beidegzési zavar miatt.

A legtöbb esetben ugyanakkor valamilyen mechanikus ok áll a hátérben:

• a béltraktusban elakadt idegentest, csontdarab, madzag, szőrlabda, összeállt takarmány, ritkábban összeállt béltartalom, és végső soron ide tartozik a bélsárrekedés (szorulás) is.
• hegesedés, külső összenyomatás (pl. megnagyobbodott nyirokcsomó, daganat), lefűződés (korábbi hashártyagyulladásból származó kötőszövetes összenövések, anatómiai vagy szerzett sérvkapun való béláttüremkedés) miatt szűkülhet a bél ürege, és ezen szűkebb szakaszban könnyebben elakadhat valami.
• csavarodások, ezek esnek a legsúlyosabb beszámítás alá. Legjellemzőbb a nagytestű, mély mellkasú kutyák esetében a gyomorcsavarodás. A vékonybél és vastagbél csavarodása ennél jóval ritkább.
• invagináció; súlyos bélgyulladásokra jellemző, hogy a bélmozgás olyan mértékben felélénkül, hogy a bélszakaszok egymásba összecsúsznak, és így alakul ki elzáródás. Kölykökben gyakoribb.

Elzáródás esetén mindig kialakul egy helyi vérkeringési zavar, ami idejében történő beavatkozás nélkül végső soron szövetelhaláshoz, perforációhoz, következményes hashártyagyulladáshoz és nagyon súlyos általános állapothoz, életveszélyhez vezet.

Jelentősek a teljes szervezetre kiható, szisztémás hatások is: rengeteg toxin, bomlástermék, gyulladásos mediátor, szabadgyök keletkezik ilyenkor, amik a szervezeten belül általános gyulladásos válaszreakciót, testszerte vérérthrombotizációt, majd véralvadási problémát alakíthatnak ki. Idejében történő kezelés nélkül a beteget el is veszíthetjük.

Könnyű a helyzet, ha látjuk magát az eseményt, az idegentest lenyelését. Még jobb hír, hogy 4 órán belül az idegentest sok esetben hánytatással eltávolítható, nem kell feltétlen műtéttel végződni a kalandnak.

Milyen kórelőzményi adatok és mely tünetek vethetik fel elzáródás gyanúját?

Kölyköknél, olyanoknál, akikre jellemző, hogy mindent megrágcsálnak, esetleg volt már elzáródásos előéletük nagyobb gyanúval vagyunk.

Gyanút keltő tünet a hasi fájdalmasság, nagyfokú bágyadtság, levertség, púposított testtartás, intenzív vagy éppen vissza-visszatérő hányás, a bélsár hiánya, vagy éppen véres, híg, bűzös bélsár ürítése.

Fizikális vizsgálat során előfordul, hogy érezni lehet a bélben magát az idegentestet, vagy a lineáris idegentestre felfűződött bélkacsok, akár az egymásba invaginálódott belek különös tapintata lehet gyanúkeltő.

A diagnózis felállításában nagy segítségünkre van az ultrahangvizsgálat, melynek során maga az idegentest is sokszor láthatóvá válik, illetve az elzáródás előtti, kitágult, folyadékkal telt, ingamozgásos bélszakaszok tipikusak. Ingamozgásnak nevezzük a béltartalom – normál tovahaladás lehetetlensége miatti – ide-oda történő, mozgását.

Natív röntgenvizsgálattal azokat az idegentesteket tudjuk jól észrevenni, amik erőteljes röntgenárnyékot adnak, ilyenek a csontok, kavicsok, fémtárgyak. Az egyértelmű bizonyítékon kívül másodlagos jeleket is keresünk, pl. a vékonybelek fokozott gázosodása utalhat elzáródásra is.

Kontrasztos röntgenvizsgálat során olyan anyagot etetünk a Pácienssel, ami az egészségre nem ártalmas, de a röntgenfelvételeken „vakító fehéren világít”. Kontrasztanyag alkalmazásával a vizsgálat során kirajzolódhat az egyébként nem jóllátható idegentest, vagy láthatóvá válik, hogy a béltartalom egy ponton nem jut túl, vagy éppen a tovahaladása elhúzódó.

Rossz általános állapotú Beteg esetén mindig indokolt a vérvizsgálat, még akkor is, ha azonnali műtét szükséges, és nincs időnk előzetes véreredményt várni, ugyanis az utókezelésben is nagy segítségünkre van, és segít a prognózis felállításában.

Ileus műtét után a felépülés időszaka és az utókezelés mikéntje nagyban függ az esetleges szövődményektől, társbetegségektől is, de általánosságban elmondható, hogy a legtöbb esetben 2-4 infúziós, intenzív terápia indokolt szokott lenni, és az étkezés tekintetben egyénre szabott tervet szoktunk felállítani, hogy a gyógyulás minél zökkenőmentesebb legyen.